Lejárt a biztonsági időkorlát.
Ha az oldal űrlapot is tartalmaz, annak mentése csak érvényes bejelentkezéssel lehetséges.
A bejelentkezés érvényességének meghosszabbításához kérjük lépjen be!
Felhasználó név:
Jelszó:
 

Gyászjelentés - Dr. Küttel Péter sebész-aneszteziológus főorvostól búcsúzunk

Hír kategóriája: Általános

A cikk kelte: 2022.03.22.

MST

Dr. Küttel Péter 1943. február 20-án született Budapesten. Az érettségit követően a Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán szerzett általános orvosi diplomát 1968-ban. Bár az egyetem elvégzése után lehetősége volt klinikai állást is elnyerni, mégis a közkórházi sebészetet választotta és a Károlyi Sándor Kórház sebészetén helyezkedett el segédorvosként, ekkor még nem sejtve, hogy később teljes életművét ennek az intézménynek és Újpest polgárainak szenteli. Már a kezdeti évektől érdeklődést mutatott a kórház tudományos életében való aktív részvételre. Számos dolgozat, előadás szerzője, előadója volt, már kórházi éveinek elején is rendkívüli érdeklődést mutatott a szakmai konferenciák, előadások iránt, amelyeket rendszeresen látogatott is. Ezen idő alatt gyakorlatilag el is dőlt, hogy a sebészet mely területei kerültek érdeklődésének középpontjába. Több dolgozata jelent meg a gyomor-béltraktus krónikus és akut megbetegedéseiről, de ugyanakkor gondosan ügyelt arra is, hogy társ szakterületek képviselőinek is teret adjon szakmai értekezéseiben, így rendre közös publikációk jelentek meg, előadásai hangzottak el radiológus, nőgyógyász, belgyógyász, laboratóriumi orvos és gasztroenterológus kollégákkal közösen. 

Sebészi szakvizsgáját 1972-ben szerezte meg, amelyet követően alorvosi kinevezést kapott. Már fiatalon érdeklődést mutatott az aneszteziológia szakterülete iránt, 1976-ban letette az aneszteziológiai szakvizsgát is. 1978-ban a sebészeti osztály adjunktusi feladataival bízták meg, majd röviddel ezután 1981-ben osztályvezető helyettessé nevezték ki. 1989-ben főorvosi kinevezést kapott.

A nyolcvanas években kórházi feladatai mellett előadások és szakmai dolgozatok, publikációk tucatjai fűződtek a nevéhez, értekezéseit nem egyszer külföldi szakmai kiadványok is átvették. Aktív tagja lett a Magyar Mesterséges Táplálás Társaságnak és a kórházban is elévülhetetlen érdemei voltak a szakmai sztenderdek, helyi protokollok kialakításában.

Ezen kívül tagja volt a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaságnak, a Magyar Sebész Társaságnak, a Magyar Crohn Társaságnak. Megalakulása óta tagja a Magyar Orvosi Kamarának is, IV. kerületi kollégái bizalmából a kilencvenes években 2 cikluson keresztül az Újpesti Orvosi Kamara elnöke volt.

Szakmai és emberi hozzáállását, mi sem tükrözi jobban, hogy már korai sebész éveiben a kórház egyik legnépszerűbb orvosa lett, akihez kollégái nem csak szakmai kérdésekben fordulhattak bizalommal. Mindenre és mindenkire szakított időt, kollégáit mindig szívesen meghallgatta. Betegei hihetetlen lelkiismeretességét, kollégái hatalmas munkabírását, türelmét és segítőkészségét nagyra értékelték. Nemcsak kiváló operatőr, de elsőrendű asszisztens is volt, ha a helyzet megkívánta. Számára mindig a beteg érdeke volt az első, ezt mindig az egyéni szakmai dicsőség elé helyezte. Ez a meggyőződése hosszú pályája során végig kísérte, minden helyzetben nyugodt, kiegyensúlyozott maradt. Kollégái talán ezt szerették benne a legjobban.

Szakmai sikerei mellett hamarosan az orvoslás és a kórház üzemeltetés gazdasági összefüggései iránt is élénk érdeklődést mutatott, amely tudását egyetemi környezetben kívánta tovább fejleszteni. 1999-ben a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen orvos-közgazdász diplomát szerzett.

Ugyanebben az évben megpályázta, majd el is nyerte a Károlyi Sándor Kórház-Rendelőintézet főigazgatói posztját, amit 2010-es nyugdíjazásáig be is töltött.

Főigazgatói megbízatásának lejártát követően ismét teljes erőbedobással dolgozott tovább a kórház sebészeti osztályán főorvosként és aneszteziológusként.

Több mint 50 éves folyamatos munkaviszonyát követően a kórház sebészeti osztályának bezárását követően az Újpesti Szakrendelő sebészetén dolgozott egészen haláláig.

2004-ben főigazgatóként a Károlyi Sándor Kórház kollektívájával a fővárosi képviselő testülettől ’Budapestért díjat’ kaptak.

2008-ban a városrész és az újpesti polgárokért végzett munkáját ’Újpestért’ díjjal jutalmazta az önkormányzat képviselő testülete.

2008-ban több évtizedes szakmai munkájáért Batthyány-Strattmann László díjat kapott az egészségügyi minisztertől.

2010 márciusában négy évtizedes gyógyító és vezetői tevékenysége elismeréséül a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjét vehette át a Magyar Köztársaság elnökétől.

Munkája mellett életét családjának és a sportnak szentelte. A kórházon és családján kívül a legtöbb idejét szeretett sportja, a tenisz töltötte ki. Hosszú évtizedeken keresztül erősítette az Orvosegyetem Sport Club különböző csapatait, társaival együtt sokat tettek azért, hogy a sport klub évtizedeken keresztül szervezett keretek között működhessen. A játék iránti szeretetének még súlyos betegsége sem tudott gátat szabni, a halála előtti utolsó hónapokig is sokszor erején felül a pályán volt és nehezítette ellenfelei dolgát.

A gyászban osztoznak gyermekei Andrea és Gábor, valamint testvérei Mária, Sándor és István és családtagjaik.

Gyászjelentése megtekinthető ide kattintva