Lejárt a biztonsági időkorlát.
Ha az oldal űrlapot is tartalmaz, annak mentése csak érvényes bejelentkezéssel lehetséges.
A bejelentkezés érvényességének meghosszabbításához kérjük lépjen be!
Felhasználó név:
Jelszó:
 
Kiemelt események

Folyóirat
 
A folyóirat további lapszámainak publikálása folyamatban van.


Keresés a folyóiratokban
 
Keresés (kulcsszavakban, szerzők szerint és cikk szövegben)

    

 
A veseátültetés eredményei Magyarországon
Magyar Sebészet 1997;50(5):261-265 Magyar Sebész Társaság

A veseátültetés a végstádiumba jutott vesebetegek gyógyításában világszerte elterjedt módszer. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Sebészeti Klinikájának és a Miskolc Megyei Kórház úttörő munkája után a szervezett és rendszeres veseátültetést munkacsoportunk a Semmelweis OTE I. sz. Sebészeti Klinikáján szervezte meg. A Transzplantációs és Sebészeti Klinika munkacsoportja 1973 novembere és 1996 decembere között részben a Semmelweis OTE I. sz. Sebészeti Klinikáján, részben a Transzplantációs és Sebészeti Klinikán 1325 veseátültetést végzett. Mind a donorok, mind a recipiensek adatait számítógépes program segítségével rögzítették és dolgozták fel. Ennek a közel negyedszázados munkának az eredményeit összegzik és értékelik. Ismertetik a donorok és recipiensek demográfiai adatait, a recipiensek kiválasztásának módszerét, a sebészi technikát, a posztoperatív kezelés módját, a szövődményeket és az eredményeket. Úgy vélik, hogy a nyugateurópai centrumokkal szemben 1973-ban tapasztalt közel tízéves lemaradást mind a veseátültetések számát, mind a beavatkozások eredményességét tekintve, sikerült felszámolni.

Májtranszplantációs program Magyarországon - Az első 25 eset összegzése aneszteziológus- intenzív terápiás szempontból
Magyar Sebészet 1997;50(5):267-275 Magyar Sebész Társaság

A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikáján 1995 januárjában indult a májtranszplantációs program. Jelen tanulmányban a szerzők összefoglalják az első 25 májátültetés során szerzett tapasztalataikat aneszteziológiai intenzíves szempontból. Részletezik a betegkiválasztás elveit, a műtéti előkészítés lépéseit. Ismertetik a narkózis bevezetésének, fenntartásának alkalmazott módozatait, a komplex betegmegfigyelés eszközeit. Elemzik a műtét egyes fázisainak aneszteziológiai vonatkozásait, az intraoperatív szakban mért invazív és noninvazív paraméterek jelentőségét, összefoglalva a terápiás lehetőségeket. A betegeket a súlyos posztoperatív szövődmények alapján két; szövődménymentes (1. csoport, n=15) és szövődményes csoportba (2. csoport, n=10) sorolják. A szövődménymentes csoport betegei hemodinamikailag stabilabbak voltak a műtét alatt, és rövidebb volt a hepatectomia és az anhepatikus fázis időtartama. Az 1. hónapos posztoperatív lefolyás eseménytelen volt 3 betegnél, és 8 beteg halt meg ez idő alatt. Az első 25 májátültetés eredményei biztatóak, de tovább javíthatók a szigorúbb betegszelekcióval, a társszakmák még jobb együttműködésével és a nagyobb tapasztalat megszerzésével.

Primér és szekunder májtumorok kezelése transzplantációval
Magyar Sebészet 1997;50(5):277-281 Magyar Sebész Társaság

A rosszindulatú májtumorok miatt végzett transzplantáció létjogosultsága vitatott a gyakori daganatkiújulás és a fokozódó donorhiány miatt. Az eredmények javítása érdekében a transzplantációs központok a korábbinál szigorúbb betegkiválasztást ajánlanak. A primér májdaganatok közül a hepatocellularis carcinomát, a hepatoblastomát és az epitheloid haemangioendotheliomát, a szekunder tumorok közül az endokrin és az alacsony malignitású mesenchymalis daganatok áttéteit tartják alkalmasnak a transzplantációval való kezelésre. Szerzők 1995. jan. és 1996. dec. között 23 betegnél végzett 26 májtranszplantációból azt a 6 esetet ismertetik, amikor az alapbetegség malignus májdaganat volt: 3 primér, 3 szekunder. Egy beteg meghalt a közvetlen posztoperatív időszakban, kettőnek a daganata 2, illetve 3 hónappal a műtét után kiújult. Túlélésük 3 és 6 hónap volt. Három beteg daganatmentesen él 8-21 hónappal a beavatkozás után, melynek stroma tumor, leiomyosarcoma és carcinoid metasztázis volt az indikációja. Konklúzió: a májtranszplantációt elsősorban benignus betegségek kezelésére ajánlják. Rosszindulatú daganat esetén a műtéti indikációt illető bármilyen kompromisszum a beteg túlélés rosszabbodását eredményezi.

Terhesség és vesetranszplantáció
Magyar Sebészet 1997;50(5):283-285 Magyar Sebész Társaság

A krónikus uraemiában szenvedő betegek amenorrhoesak, vagy anovulációs vérzésük van. Sikeres vesetranszplantáció és normális vesefunkció beállta után rövid időn belül ovulációs ciklusuk jelentkezik. Vesetranszplantáció után az első sikeres terhesség 1958-ban következett be. Az adatok arra utalnak, hogy az ímmunszuppressziós szerek szervezeten belüli felhasználódása megváltozik a terhesség alatt, így a szülés időpontjában és a szülést követően akár hónapokig is megváltozott dózisú immunszuppresszióra van szükség. A vesetranszplantált terhes betegek komplex gondozást igényelnek, nephrológiai, nőgyógyászati, sebészeti és perinatalis ellátást.

Vizelet glutathion-transzferázok és C-reaktív protein meghatározás diagnosztikus értéke vesetranszplantált betegek akut rejectioja esetén. Retrospektív tanulmány
Magyar Sebészet 1997;50(5):287-291 Magyar Sebész Társaság

A veseátültetés utáni kezelés egyik központi problémája az akut rejectio korai diagnózisa és kezelése. Az átültetett vese szöveti károsodása esetén kvantitatív enzimexkréció változás figyelhető meg a vizeletben és C-reaktív protein (CRP) koncentráció növekedés a szérumban. Vizsgálataink célja az volt, hogy megvizsgáljuk van-e a glutathion-S-transzferáz alfa; pi (GST-a-, pi és a CRP párhuzamos napi mérésének diagnosztikus és prediktív értéke az akut rejectioban, vagy sem. Módszer: 72 vesetranszplantált beteget a klinikus diagnózisa alapján három csoportba soroltuk, adatait elemeztük a műtétet követően naponta a kórházból való távozásig. 1. csoport: normális graft funkció (NOR; n=25); 2. csoport: akut rejectio (ARE; n=32); 3. csoport: akut tubuláris nekrózis (ATN; n=15). A mért értékeket az egészséges kontrollcsoporttal (CONT; n=20) hasonlítottuk össze. Az enzimkoncentrációkat immunassay-, a CRP-t immunoturbidimetriás módszerrel mértük. Eredmények: A GST-a enzimuria magasabb a NOR csoportban (NOR vs CONT: GST-pi:2,25+-1,49 vs 0,95+-1,27 ug/mmol krea), mint az egészséges kontrollban, a GST-a koncentráció mindkét csoportban csak nyomokban volt mérhető. Az akut rejectioban szenvedő betegek GST-pi értéke 7-szerese, a CRP 6-szorosa volt a NOR-hoz képest, míg GST-a nem vagy alig emelkedett. Az immunrendszer aktiválódását jelezte, hogy egy nappal az akut rejectio diagnózisa előtt már mindkét paraméter jóval magasabb (GST-pi: 12,98+-18.23 pg/mmol kreatinin p<0,001; CRP: 34,94+-22,5 mg/1 p<0,001) volt, mint a normál érték. Az ATN betegcsoportban a GST- pi a CRP hasonló, a GST-a koncentráció pedig magasabb volt, mint az ARE csoporté. Következtetés: Mivel a tubuláris károsodást nagyon gyorsan követi a mért vizeletenzimek felszabadulása, napi meghatározásuk hasznos lehet a rejectio diagnosztizálásában és az ATN differenciálásában. A GST-pi, és a CRP elsősorban az akut rejectioban míg a GST-a csak az akut tubuláris nekrózis esetén emelkedik

A graftdiszfunkció biopsziás vizsgálatra alapozott differenciál diagnózisa veseátültetett betegekben
Magyar Sebészet 1997;50(5):293-298 Magyar Sebész Társaság

A szerzők 178 vesetranszplantált beteg esetében tisztázták a graft működészavarának etiológiai diagnózisát biopsziás vizsgálat segítségével. Az alkalmazott terápia 109 esetben volt sikeres, 63 esetben a már kialakult irreverzibilis graftkárosodás miatt nem vezetett eredményhez. Akut graftelégtelenség esetében (akut rejectios epizód, akut tubularis nekrózis, Cyclosporin-A nephropathia, akut bakteriális interstitialis nephritis, rekurráló glomerulopathia), valamint a krónikus graftkárosodás azon eseteiben, amely hirtelen vesefunkció romlással jár, a szerzők hangsúlyozzák a korai differenciáldiagnózis fontosságát

Malignus daganatok vesetranszplantáció után
Magyar Sebészet 1997;50(5):299-301 Magyar Sebész Társaság

A szerzők 22 év alatt végzett 1009 vesetranszplantált, krónikus immunszuppresszív terápiában részesülő betegen vizsgálták a malignus tumorok előfordulását. Elemezték a tumorincidenciát befolyásoló tényezőket. Megfigyelésük is alátámasztja, hogy a transzplantáció után jelentősen magasabb tumorincidentiát nem a populációban leggyakrabban előforduló tüdő, emlő vagy colorectalis tumorok számának növekedése eredményezi. Az irodalmi közlésekkel megegyezően leggyakrabban bőrrákot, attól eltérően viszont csak kisszámú lymphoreticularis tumort észleltek. Kiemelten foglalkoznak a második leggyakoribb (és egyébként hazánkban rendkívül ritka) visceralis Kaposi-sarcomával

A májtranszplantáció posztoperatív szakasza a radiológus szemszögéből
Magyar Sebészet 1997;50(5):303-306 Magyar Sebész Társaság

A májtranszplantációt követő posztoperatív időszakban a radiológiai vizsgáló módszerek szerepe alapvető a graft monitorizálásban és a fellépő szövődmények gyors és pontos diagnosztikájában. Először mindig noninvazív módszerekkel vizsgáljuk a graft morfológiáját és keringési viszonyait. Adott esetben azonban invazív vizsgáló eljárások és intervencionális beavatkozások is szükségessé válhatnak. Az alábbiakban azokat a műtét után fellépő szövődményeket (vascularis és epeúti szövődmények, folyadékgyülemek, rejectio) tárgyaljuk radiológiai szempontból, melyek diagnosztikájában a radiológiai vizsgáló módszereknek alapvető szerepük van

Az infektológia szerepe a szervtranszplantációkban
Magyar Sebészet 1997;50(5):309-312 Magyar Sebész Társaság

A szervtranszplantációk eredményességét sok tényező közül a rejectio és az infekció befolyásolják legjelentősebben. A beültetett szerv és ezen keresztül a beteg sorsát az immunoszuppresszív terápia biztosítja, ugyanakkor a szervezet infekciók elleni védelmét a minimálisra csökkenti. A hagyományos fertőző betegségek mellett az immunodeficiens betegek kezelése is a modern infektológia tárgykörébe tartozik. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinika - hazánkban elsőként - állandó infektológus munkatársat alkalmazott. Feladata az infektív ágens okozta megbetegedések konzultációja, az antibiotikum politika befolyásolása és a nosocomialis infekciók surveillance-a. A szerzők részletezik munkájukat, többek között a gyors, célzott antimikrobiális beavatkozást elősegítő diagnosztikus eljárásokat és a napi közvetlen kontaktus előnyeit, az antibiotikum politika gyakorlatát, az antibiotikum stratégia időperiódusainak felosztását és célját, köztük egy új fogalom, a preemptiv terápia ismertetését. Kiemelten foglalkoznak a szervtranszplantációkban különösen fontos szerepet játszó cytomegalovírus infekciókkal. A kiterjedt feladat teljesítése az infektológia, a mikrobiológia, kórházi járványtan együttműködésével lehetséges. A klinika eredményes munkájához az infektológia közreműködésére is szükség van

Vesedaganat miatt végzett műtéteink
Magyar Sebészet 1997;50(5):315-318 Magyar Sebész Társaság

A szerzők a Transzplantációs és Sebészeti Klinikán 3 év alatt 52 beteget operáltak vesedaganat miatt, 48 esetben a tumor rosszindulatú volt. Betegeik 54%-ában a daganatot vé1etlenü1 fedezték fel elsősorban gasztroenterológia panaszok miatt végzett vizsgálatok során. 30 beteg az I., 4 a II., 8 a III., 6 IV. stádiumban került műtétre. A műtéteket transperitonealis feltárásból végezték, malignus vesedaganat miatt 44 alkalommal történt radikális nephrectomia (2 betegen kétoldali) 24 esetben adrenalectomiával együtt. 3 betegen volt lehetőség szervmegtartó műtétre. A négy jóindulatú daganat közül hármat szervmegtartó műtéttel távolítottunk el. Műtéti halálozás nem volt. A szerzők felhívják a figyelmet a gondos preoperatív kivizsgálásra, valamint az intraoperatív diagnosztika lehetőségeire

Az endocrinológia sebészi vonatkozásai: mellékvesedaganat miatt kezelt betegeink
Magyar Sebészet 1997;50(5):321-323 Magyar Sebész Társaság

Vizsgálatunk célja a mellékvesedaganatok sebészi kezelésének áttekintése, a klinikánkon alkalmazott műtéti feltárás eredményeinek elemzése. 1994. január l. és 1996. december 31. között 65 betegen 72 adrenalectomiát végeztünk. Jobb oldalról 36 esetben, bal oldalról 22 esetben, mindkét oldalról összesen 7 esetben távolítottuk el a mellékvesét. Transabdominalis subcostalis műtéti feltárást alkalmaztunk minden esetben, splenectomia 1 alkalommal vált szükségessé. Posztoperatív pneumoniát és sebgyógyulási zavart 2-2 esetben észleltünk, 3 beteg szorult transzfúzióra. A betegek átlagosan 9 napig (7-20) tartózkodtak klinikánkon. A szerzők áttekintik a mellékvesedaganatok eltávolításának különböző sebészi módszereit

Az endocrinológia sebészi vonatkozásai: hyperparathyreosis miatt operált betegeink
Magyar Sebészet 1997;50(5):325-329 Magyar Sebész Társaság

A szerzők 3 év alatt hyperparathyreosis miatt 43 mellékpajzsmirigy műtétet végeztek. A 40 betegből 27-nek volt primer, 13-nak szekunder hyperparathyreosisa. A betegek 95 %-ánál volt sikeres a műtéti beavatkozás. Különböző okok miatt 6 esetben végeztek ismételt nyaki explorációt. A szerzők részletesen elemzik a hyperparathyreosis klinikumát, a preoperatív lokalizációs vizsgálatok szerepét, eredményét. Beszámolnak műtéti taktikájukról, valamint az intraoperatív és a végleges szövettani vizsgálatok leleteiről is

Az akut appendicitis auszkultációs tünete
Magyar Sebészet 1997;50(5):331-332 Magyar Sebész Társaság

3301 betegen észlelt tapasztalatok alapján 781 appendicitis acuta klinikai diagnózissal műtétre került, betegek műtéti és/vagy szövettani lelete alapján értékelik a hasi hallgatózási lelet jellegzetességeit a hasfal mechanikai ingerlése után. A műtétek 78,5%-ban a hasi auszkultációs leletet igazolta a műtéti és/vagy szövettani vizsgálat. Ez az auszkultációs lelet hozzájárulhat a preoperatív diagnosztika eredményeinek javításához

július
  • H
  • K
  • S
  • C
  • P
  • S
  • V
  •  
  •  
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31