Lejárt a biztonsági időkorlát.
Ha az oldal űrlapot is tartalmaz, annak mentése csak érvényes bejelentkezéssel lehetséges.
A bejelentkezés érvényességének meghosszabbításához kérjük lépjen be!
Felhasználó név:
Jelszó:
 
Kiemelt események

Folyóirat
 
A folyóirat további lapszámainak publikálása folyamatban van.


Keresés a folyóiratokban
 
Keresés (kulcsszavakban, szerzők szerint és cikk szövegben)

    

 
Dr. Kiss János egyetemi tanár köszöntése 60. születésnapján:
Magyar Sebészet 2001;54(3) Magyar Sebész Társaság

Nyelőcső anasztomózisokról: 1460 műtét tapasztalata alapján
Magyar Sebészet 2001;54(3):132-137 Magyar Sebész Társaság

A szerzők célja, hogy az 1973-2000 között készített 1460 nyelőcső anasztomózis adatainak feldolgozása alapján értékeljék műtéti eredményeiket varrat inszufficiencia és halálozás vonatkozásában. A teljes vizsgálati időszakot figyelembe véve a kézi anasztomózisokat monofil acéldróttal (507), PDS-sel (232) és Vicryl-lel (65) készítették egysoros, csomós öltéssorral. Körvarrógépet (EEA, Ethicon) 656 esetben használtak. Az 1995-2000 között készített 453 anasztomózis eredményeit külön részletesen elemzik (nyaki anasztomózis: 65, mellkasi: 293, hasi: 95). A műtétek 88%-a malignus (carcinoma planooesoph. és adenocarcinoma cardiae) és 12%-a benignus alapbetegség (strictura, perforácio, achalasia st. IV.) miatt történt a hat év alatt. Beszámolnak az általuk alkalmazott nyelőcső pótlásokról, azok eredményeiről, szövődményeikről, inszufficienciákról és szűkületekről. Az inszufficiencia előfordulása a legmagasabb a nyaki anasztomózisokban 20%, mellkasi anasztomózisokan 4,4% és legkevesebb az abdominalisan készített anasztomózisokban 1% volt. A csoportok között statisztikailag signifikáns különbség jelentkezett (p<0,001). Az anasztomózisok elkészítési technikáját vizsgálva azt találták, hogy a kézi anasztomózisok inszufficiencia aránya 15%, a gépi anasztomózisoké 4,4%. A halálozás ezen időszakban 6,6% volt.

Tapasztalataink nyelőcső- és kiterjesztett gyomorműtétes betegek perioperatív kezelésében
Magyar Sebészet 2001;54(3):138-143 Magyar Sebész Társaság

A kiterjesztett gyomor- és nyelőcsőműtétek napjainkban is magas posztoperatív morbiditással és mortalitással járnak. A szerzők retrospektív módon elemzik klinikájuk egy éves anyagában 72 ilyen beteg perioperatív ellátásának eredményeit. Az adatokat multivariáns statisztikai módszerekkel elemezve arra kerestek választ, hogy melyek azok a legjelentősebb pre-, intra- és posztoperatív faktorok, amelyek a betegek gyógyulására befolyást gyakorolnak. A preoperatív adatokat vizsgálva arra az eredményre jutottak, hogy az 55 év alatti betegek között több volt a nyelőcső tumoros (gastrectomia/nyelőcső resectio: 12/22), szignifikánsan nagyobb volt a dohányzás (11,27 vs 7,4 db/nap; p < 0,05) és az alkoholfogyasztás mértéke. Az idősebb korosztályban (55 év felett) hosszabb volt a posztoperatív lélegeztetés időtartama (10,1 vs 4,0 óra; p < 0,05), nagyobb volt a szeptikus betegek aránya, és a 3 halálesetet is ebben a csoportban regisztrálták. A fogyás mértékét vizsgálva azt találták, hogy ha az meghaladta a testsúly 10%-át, szignifikánsan hosszabb volt a posztoperatív ápolási idő (21,6 vs 17,4 nap; p < 0,001), és hosszabb ideig volt szükség műtét után az enterális táplálásra (13,05 vs 10,06 nap; p < 0,005).

Az intraoperatív adatokat vizsgálva azt találták, hogy a 6 óránál hosszabb műtétek után szignifikánsan hosszabb a posztoperatív lélegeztetés ideje (14,44 vs 5,31 óra; p< 0,02) az intenzív osztályon töltött napok (10,56 vs 6,55; p < 0,001), valamint a posztoperatív ápolási napok száma (21,56 vs 17,64; p < 0,05), továbbá a tüdőszövődmények gyakorisága (10/16 vs 3/55). Fenti adatok analízisén kívül a szerzők a keringés és szöveti oxigenizáció monitorizálásának két újabb módszerével (PICCO és gastrotonometria) nyert tapasztalataikat ismertetik és röviden elemzik e módszerek jelentőségét.

A posztoperatív időszak adatait tanulmányozva megállapították, hogy a hatásos epidurális fájdalomcsillapításban részesülőknél alacsonyabb az intenzív osztályos ápolási idő (7,15 vs 10,67; p < 0,05) és a teljes posztoperatív ápolási idő (18,06 vs 23,50; p< 0,05) szemben az egyéb parenterális fájdalomcsillapítási módszerben részesülőkkel. A nyelőcső anasztomózis miatt perorálisan nem táplálható betegek számára fontos a mesterséges táplálás, melyet a műtét során behelyezett jejunális tápszondán keresztül végeztek. Fokozatos felépítés után átlagosan 31,2 Kcal/nap mennyiséget jutattak be mindaddig, amíg a beteg perorális táplálkozásra nem térhetett vissza (átlag 10,94 nap, max. 42 nap).

Az adatok elemzése során a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a posztoperatív morbiditás és az ápolási idő további csökkentése a megfelelő kritériumok alapján történő betegkiválasztással, megfelelő intra- és posztoperatív kezeléssel, fájdalomcsillapítással lehetséges.

Az oesophagogastricus junctio adenocarcinomáinak Siewert-Stein klasszifikációjáról
Magyar Sebészet 2001;54(3):144-149 Magyar Sebész Társaság

A nyelőcső és gyomor határán lévő adenocarcinoma "cardia carcinoma"-ként ma is alkalmazott terminológiája félreérthető. Az oesophagogastricus junctio adenocarcinomáinak ilyen elnevezése a klinikai gyakorlatban nem teszi lehetővé a betegség diagnózisának (endoszkópos, radiológiai, pathológiai), epidemiológiájának és sebészi terápiájának hazai és nemzetközi összehasonlítását, mert különböző lokalizációjú daganatokat foglal magába. A Siewert és Stein által javasolt beosztás teremtett lehetőséget az említett probléma kiküszöbölésére. A tumorok besorolása morphologiai/ topographiai. Az I. típus a nyelőcső disztális adenocarcinomája. A II. típus a valódi cardia adenocarcinoma. A III. típus a subcardialis adenocarcinoma. Mi a daganatok besorolásánál az endoszkópos vizsgálat eredményét (ortograd vizsgálati leletet és gyomorban a retroflexiónál látottakat), a nyelőcső és gyomor röntgen vizsgálatot, az operált betegeknél a műtéti leletet, valamint a preparátum pathológiai vizsgálati eredményét vettük figyelembe.

A Sebészeti Klinika Endoszkópos laboratóriumában 1974. 01. 01 és 2000. 12. 31. között 50 878 felső panendoszkópos vizsgálat történt. 488 betegben diagnosztizáltunk cardiatáji adenocarcinomát. A Siewert-Stein besorolás szerint I. típusú volt 123 (25,2%), II. típusú volt 240 (49,18%), III. típusú volt 125 (25,61%) beteg daganata. Ennek a besorolásnak a jelentőségét abban is látjuk, hogy a beteganyag egységes szemlélhetősége mellett meghatározza a követendő sebészi beavatkozást. Klinikánkon az I. típusnál a daganat nagyságától függően disztális 2/3-os oesophagectomiát és a gyomor proximalis kisgörbületi részének rezekcióját / total gastrectomiát végeztünk. A tápcsatorna folytonosságát az első esetben oesophago-jejuno-gastrostomával, total gastrectomia után pedig Roux Y anastomosissal állítottuk helyre. A II. és III. típusnál alsó harmadi nyelőcső rezekció és total gastrectomia történt. Mindkét csoportban a műtétet kiegészítettük lymphadenectomiával. Tapasztalataink alapján javasoljuk az új klasszifikáció alkalmazását a klinikai, a gasztroenterológiai - különösen az endoszkópos - gyakorlatban és a pathológiai diagnosztikában.

A laparoszkópia útkeresése a cardiatáj és a gyomor sebészetében
Magyar Sebészet 2001;54(3):150-154 Magyar Sebész Társaság

Szerzők 171 esetben végeztek laparoszkópos gyomortáji beavatkozást három és fél év alatt. Döntően a gastro-oesophagealis junctio funkcionális betegségeiben alkalmazták a minimálisan invazív sebészet vívmányait. A hiatus rekonstrukció és az antireflux műtétek (142) mellett ciszto-gasztrosztómia (7), staging laparoszkópia (7), gyomorfal rezekció (5), cardiomyotomia (4), perforált ulcus suturája (4) és leiomyoma enukleáció (2) történt minimálisan invazív technikával. Konverziós rátájuk 4,7% (8/171) volt, beteget nem vesztettek el, reoperációra a közvetlen posztoperatív időszakban nem volt szükség.

Az ismeretlen eredetű gasztrointesztinális vérzések enteroszkópos diagnosztikája
Magyar Sebészet 2001;54(3):155-157 Magyar Sebész Társaság

Az utóbbi években a push enteroszkópia az ismeretlen eredetű gasztrointesztinális vérzések fontos diagnosztikus módszerévé vált. A szerzők 148 enteroszkópia eredményéről számolnak be, melyet 140 vérző betegen végeztek. Nyolcvanegy esetben (57,86%) találták meg a vérzés forrását, amely leggyakrabban vékonybél tumor (13,57%), ill. vascularis malformáció (12,86%) volt. A betegek 22,86%-ában a nyelőcsőben, a gyomorban, ill. a nyombél oralis részén találtak elváltozást, ami a felső panendoszkópia során nem derült ki. A szerzők véleménye az, hogy a push enteroszkópiának kiemelt szerepe van az ismeretlen eredetű gasztrointesztinális vérzések diagnosztikájában. A negatív felső panendoszkópia és totál kolonoszkópia után az első diagnosztikus lépés az enteroszkópia legyen, amely jól tolerálható, viszonylag rövid vizsgálat és a diagnózis felállításában eredményesebb más módszereknél.

A nyelőcsődaganatok sebészi kezelésének eredményei osztályunkon
Magyar Sebészet 2001;54(3):158-161 Magyar Sebész Társaság

A Szent Imre Kórház Sebészeti Osztályán az 1995. augusztus 01. és 2000. augusztus 01. között eltelt időszakban 53 nyelőcsőműtét történt a felső gasztrointesztinális tractus ezen részének rosszindulatú betegsége miatt.

Szerzők a 37 férfi és 16 nőbeteg műtéteinek retrospektív analízisével értékelik a beavatkozások eredményeit a nemzetközi és a hazai szakirodalom függvényében. A műtétre kerülő betegek praeoperatív előkészítése és kivizsgálása mellett tárgyalják az intraoperatív sajátosságokat, a kialakult és a lehetséges szövődményeket, azok megelőzését és elhárítását is. Külön hangsúlyt fektetnek a posztoperatív kezelés és monitorozás fontosságára és a műtét utáni sebészeti és fiziotherápiás kezelés nehézségeire is.

Megállapítják, hogy megfelelő perioperatív háttérrel, valamint nagy tapasztalaton alapuló sebészeti jártassággal ezek a műtétek osztályukon is nagy biztonsággal végezhetők és a napjainkban szaporodó és komoly gazdasági-egészségügyi gondokat okozó emésztőrendszeri daganatos megbetegedések kezelése során nélkülözhetetlen eljárások.

Laparoszkópos adrenalektómia transzperitonealis módszerrel
Magyar Sebészet 2001;54(3):162-167 Magyar Sebész Társaság

A szerzők 52 betegen végzett transzperitoneális, laparoszkópos adrenalektómia során szerzett tapasztalataikról számolnak be.

Az 52 beteg teljes endokrinológiai kivizsgálást követően került műtétre. A műtétet 15 esetben Conn syndroma, 3 esetben Cushing syndroma, 15 betegnél hormon-inaktiv adenoma, 14 alkalommal phaeochromocytoma, 2 esetben mellékvese-cysta, 2 betegnél lipoma glandulae suprarenalis, 1 alkalommal a mellékvesében elhelyezkedő metasztázis indokolta. Az eltávolított mellékvesék mérete 1-12 cm között változott (átlag 4,53 cm) és a 10 legnagyobb daganat átlagos nagysága 8,6 cm volt. Hat beteg (11%) anamnézisében szerepelt nyílt hasi műtét. Intraoperatív szövődményünk nem volt. Reoperáció egy alkalommal vált szükségessé, mert az alkalmazott műtéti technika nem tette lehetővé a bal oldali mellékvese teljes mértékű feltárását. Az eset után a technikánkat megváltoztattuk és ezt követően konverzióra nem kényszerültünk.

Posztoperatív szövődmények: Két betegnél (3,8%) acut pancreatitis alakult ki bal oldali adrenalektómia után. Az egyik esetben műtéti feltárás vált szükségessé és a beteg ezután zavartalanul gyógyult. Egy alkalommal (1,9%) a mellékvese eltávolításának helyén seb szuppuráció lépett fel. Halálozás a műtéti beavatkozásokat követően nem volt. A posztoperatív ápolási idő átlagosan 6 (2-27) nap volt. A praeoperatív diagnózist 46 esetben (88%) támasztotta alá a szövettani vizsgálat eredménye. Szövődménymentes esetben (94%) a betegek a poszt-operatív 7. napon visszanyerték mindennapos aktivitásukat.

Tapasztalataink szerint a mellékvese hormonalisan aktív és inaktív daganatai biztonságosan kezelhetők transzperitoneális laparoszkópos adrenalektómiával.

Az analis continentia megőrzésének és helyreállításának lehetőségei
Magyar Sebészet 2001;54(3):168-173 Magyar Sebész Társaság

Az analis continentia megőrzése, az életminőség javítása a colorectalis sebészet egyik fő kérdésévé vált az elmúlt évtizedben. Korábbi években a rectum, illetve a colon teljes eltávolítása végleges stoma viselést jelentett. Közleményünkben ismertetjük azokat a sebészeti beavatkozásokat, amelyekkel az analis continentia ilyen esetekben, ha kissé sérülten is, de megőrizhető. Felsoroljuk azokat a sebészi módszereket is, amelyekkel a már károsodott sphincter működést a klinikánk gyakorlatában javítjuk.

Teljes mesorectum eltávolítással jelentősen csökkenthető a rectum tumorok lokális recidíváinak gyakorisága. A teljes mesorectum eltávolítás során azonban egyre mélyebbre kerülnek, a levator lemez szintjéhez közel helyezkednek el az anasztomózisok. Mély colorectalis vagy coloanalis anasztomózis esetén a varratelégtelenség gyakoriságának növekedésével és funkcionális eredmény romlásával kell számolni. Az elmúlt hat évben 249 olyan sphincter megőrző rectum rezekciót végeztünk, ahol az anasztomózis és az anocutan vonal közötti távolság kisebb volt, mint 7 cm. Különböző anasztomózis készítési technikákat alkalmaztunk; a varratelégtelenség gyakoriságát és az elért funkcionális eredményeket vizsgáltuk.

A rectumot is érintő familiaris polyposis és colitis ulcerosa műtéti kezelését alapvetően változtatta meg a restorativ proctocolectomia bevezetése. Noha a betegség gyógyulása érdekében mindenképpen el kell távolítani a colont és a vastagbelet, ileumból kialakított reservoir és ileoanalis anasztomózis készítésével elfogadható szinten megőrizhető a széklet-continentia. Ezzel a műtéttel 43 esetben szereztünk tapasztalatokat.

A continentia zavarok leggyakoribb oka a sphincter-apparátus meggyengülése. Amikor a záróizomzat oly mértékben károsodott vagy denerválódott, hogy nem alkalmas a rekonstrukcióra, akkor a levatorizomzatot, ill. ennek károsodása esetén a gluteus maximust használjuk fel a külső záróizomzat pótlására. Elülső levator-plasztika esetén a levator lemezét a rectum és hüvely között egyesítjük, megfeszítjük. Ez a beavatkozás elsősorban a funkcionális sphincterhossz növelésével fokozza a sphincterbarrier ellenállását. Az 52 betegen elvégzett műtétek 70%-ában elfogadható funkcionális eredményt értünk el. A hátsó levator-plasztikát (post anal repair) csak ritkán - 3 betegen - alkalmaztuk. Ebben az esetben a külső és a belső záróizom között behatolva raffoljuk a levator lemezt. Károsodott levator lemez esetén bilaterális gluteus plasztikával fokozható a sphincter izomzat ereje. Tekintve azonban, hogy a gluteus izomzat harántcsíkolt izom, ezzel a módszerrel csak a külső záróizom működése pótolható - és így csak a kemény széklet visszatartása biztosítható. Ezt a tényt 10 beteg kezelésének klinikai eredményei is alátámasztják.

Laparoszkópos vastagbélsebészet
Magyar Sebészet 2001;54(3):174-179 Magyar Sebész Társaság

Szerzők a laparoszkópos colorectalis sebészet indikációs területét, műtéti technikáját és eredményeit tekintik át saját gyakorlatuk tükrében. 1992 és 2000. 12. 31. között 113 laparoszkópos, vagy laparoszkóposan asszisztált colorectális műtétet végeztek, 37 esetben onkológiailag radikális terápiás, míg 42 esetben palliatív céllal. A laparoszkópos technikát 79 malignus colorectális elváltozásban választották. A perioperatív időszakban 2 beteget (1,8%) veszítettek el - nem sebészi szövődmény következtében -, egy betegnél észleltek trokár metasztázist (1,4%). Tizennyolc betegnél lépett fel posztoperatív szövődmény (14,5%), mindössze egy betegnél vált szükségessé konverzió, intraoperatív vérzés miatt. Kiemelik a laparoszkóposan asszisztált (HALS) műtétek lehetőségét és azt, hogy e technikával a laparoszkópos vastagbél műtétek száma jelentősen nőhet. A laparoszkópos technikát eredményeik és tapasztalataik alapján a vastagbél sebészetben a mindennapi gyakorlatban széles körben alkalmazhatónak tartják.

Az intraoperatív szövődmények hatása a posztoperatív hasűri adhesiók kialakulására laparoszkópos cholecystectomiát követően: összehasonlító állatkísérlet
Magyar Sebészet 2001;54(3):180-184 Magyar Sebész Társaság

Bevezetés: Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy összehasonlítsa és kiértékelje a posztoperatív adhesiók megjelenési formáit laparoszkópos és hagyományos cholecystectomia után.

Anyag és módszer: 60 állatkísérletes laparoszkópos cholecystectomiát (LC) végeztek gyakorlott sebészek kutyákon, abból a célból, hogy laparoszkópos gyakorlatra tegyenek szert. Ahhoz, hogy megállapítható legyen a kapcsolat a műtét során fellépett komplikációk (vérzés, a májágy lacerációja, epehólyag perforáció) és a különböző hasűri összenövések mértékének keletkezése között, a posztoperatív szakban az állatokat négy csoportba osztottuk, a szövődmények típusainak megfelelően. Az eredményeket, a primer műtétet követő négy héttel később, második laparoszkópos beavatkozás során (relaparoszkópia) értékeltük egy ötfokozatú - Adhesiós Index (AI): 0-4 - skálán mérve az összenövések kiterjedését. A kontroll csoportban 15 kutya volt, melyeknél nyitott cholecystectomia történt intraoperatív komplikációk nélkül. A statisztikai analízishez a Mann-Whitney Rank Sum tesztet és a Dunn módszert használtuk.

Eredmények: Nem találtunk posztoperatív adhesiót abban a laparoszkópos csoportban, amelyben intraoperatív komplikáció nem fordult elő (ideális LC). Minden egyéb esetben, amikor vérzés, májágy sérülés és ennek ellátására eletrokoaguláció történt, megjelentek az adhesiók. Az adhesiók száma ezekben a csoportokban szignifikánsan magasabb volt, mint az ún. ideális LC-nél, illetve azoknál az eseteknél, ahol csupán epehólyag perforáció történt (P < 0,01). A kontroll csoport minden egyedében több összenövés alakult ki, mint a laparoszkópos csoportokban (P < 0,05).

Következtetés: Úgy tűnik, hogy LC után lényegesen csökken a posztoperatív adhesiók kialakulása a hagyományos epeműtétekhez képest. Az intraoperatív szövődmények, mint például a vérzés, illetve a májágy sérülés serkenti az LC utáni posztoperatív adhesiók megjelenését. Nem alakul ki posztoperatív adhesió abban az esetben, amikor az LC során csak epehólyag perforáció történt.

A pentoxifyllinum hatása a kísérletes bal colonfél anasztomózis gyógyulására
Magyar Sebészet 2001;54(3):185-190 Magyar Sebész Társaság

A vastagbél anasztomózisok gyógyulását a mikrocirkuláció, a gyulladásos reakció mértéke, illetve a regeneráció sebessége határozza meg. A szerzők a mikrocirkulációt javító és a leukocita funkciókat moduláló pentoxifyllinum hatását vizsgálták a kísérletes bal colonfél anasztomózis gyógyulására patkányban. A kezelés hatására az anasztomózis szakítási nyomás (ABP Hgmm) az I. kezelt csoportban (0,25 mg/100 g pentoxifyllinum ip.) a 2. napon 56 ą 17%-kal volt magasabb, mint a kontroll (kezeletlen) csoport nyomásértéke. Az 5. napon az I. kezelt csoport ABP értéke a normál szakítási nyomás (218 ą 21 Hgmm) 80 ą 8%-át érte el, míg a kontroll csoport csupán 47 ą 7%-át. A II. kezelt csoport (2 mg/100g pentoxifyllinum ip.) ABP értéke már az 1. posztoperatív napon 55 ą 10%-kal meghaladta a kezeletlen kontroll értéket, a 2. napon pedig 73 ą 8%-kal volt magasabb annál. Az anasztomózis vonalában a 86Rb felvétel alapján mért véráramlás az I. kezelt csoportban szignifikánsan meghaladta a kezeletlen kontroll csoport anasztomózis áramlását a 2. posztoperatív napon (0,18 ą 0,01 ml/min vs. 0,14 ą 0,01 ml/min; p< 0,02). A szöveti véráramlás az anasztomózist közvetlenül megelőző, illetve követő bélszakaszon eltérő módon változott. A kezelés hatására a peritonealis reakció index alapján számított gyulladás is csökkent (2,0 ą 0,3 vs 1,1 ą 0,2; p< 0,01). Az eredmények azt mutatják, hogy a mikrocirkulációt javító és a gyulladásos reakciót csökkentő pentoxifyllinum lerövidíti az anasztomózis gyógyulási idejét. Ezek a megfigyelések felvetik a pentoxifyllinum alkalmazhatóságát a vastagbél anasztomózis elégtelenségének megelőzésében.

Nyelőcsőrezekció után kialakult ritka késői szövődmény
Magyar Sebészet 2001;54(3):191-193 Magyar Sebész Társaság

A szerzők a nyelőcső pótlásához felhasznált gyomorcsőben kialakult, szívbe penetráló, masszív vérzést okozó peptikus fekély esetét ismertetik. A 60 éves nőbetegnél középső harmadi nyelőcső tumor miatt szubtotális nyelőcsőrezekciót végeztek, intrapleurális gyomorpótlással. A műtét után egy évvel masszív gasztrointesztinális vérzés miatt került ismét felvételre. Az urgens endoszkópos vizsgálat a pótlásra használt gyomor mellkasi szakaszában excavált, vérző fekélyt mutatott. A vérzést konzervatív módon uralni nem lehetett, ezért sűrgős műtétet végeztek. Jobb oldali thoracotomia során, a mellkasba felhúzott gyomrot megnyitva, annak hátsó falát arrodáló, a jobb pitvarba penetráló fekélyt észleltek. A pitvar falának elvarrásával állították el a vérzést. A posztoperatív időszakban intravénás omeprazol kezelést alkalmaztak. A műtétet követő 21. napon ismét shockoló vérzés lépett fel. A reoperációt követően a beteget elveszítették. Az ismertetett szövődmény előfordulása igen ritka. Esetünkkel a pótlásra használt gyomor posztoperatív pH viszonyainak tisztázására, valamint az esetleges duodenogasztikus reflux vizsgálatának fontosságára kívánjuk felhívni a figyelmet.

Izolált gasztroduodenális Crohn betegség: esetismertetés
Magyar Sebészet 2001;54(3):194-195 Magyar Sebész Társaság

A Crohn betegség a tápcsatorna teljes hosszában előfordulhat. Izolált, csak gasztroduodenumra terjedő Crohn betegség igen ritka elváltozás. Húszéves beteget előzetes belgyógyászati kivizsgálás és fekély ellenes kezelés után gyomorürülési zavarral, pylorus elzáródással vettük fel. A klinikai tünetek műtéti beavatkozást tettek szükségessé, Billroth II-es gyomor rezekciót végeztünk. A készítmény szövettani feldolgozása során derült ki, hogy a pylorus elzáródást Crohn-os gyulladás okozta. A műtét utáni időszak eseménytelen volt, de ha előre tudtuk volna, hogy az elzáródást nem fekély betegség, hanem Crohn-os gyulladás okozza, akkor nem végeztünk volna resectios műtétet. Gasztroduodenumra terjedő Crohn betegség kezelési lehetőségeit ismertetjük az irodalom áttekintése alapján.

május
  • H
  • K
  • S
  • C
  • P
  • S
  • V
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31